A 2025-ös szentév mottója: Legyetek a remény zarándokai! Nagyon megérintett annak az üzenete, hogy pedagógusként sajátos küldetésünk és hivatásunk a reménységet, ezt a kis magocskát elhinteni magunk körül, és lehetőséget teremteni arra, hogy növekedjen, erősödjön. Ez az irány, amit a mottó kijelöl, pedagógusként a tanítványaink, és a családjaik felé is tudatosan mozdít minket.
Ezen gondolatok jegyében, már az oktatási jubileum előtti napokban nagy várakozás volt bennem. Az oktatási jubileum 124 országból, 20.000 pedagógus részvételével zajlott. Megérintő volt az a sokszínű, soknyelvű közösség, akik mind egy küldetésben dolgozunk.
Leó pápa október 28-án adta ki az oktatásról szóló apostoli levelét, melynek címe Disegnare nuove mappe di speranza (Rajzoljuk meg a remény új térképeit). A szentévi mottóval összhangban, ismét a remény cselekvő megvalósítójaként tekint a pedagógusokra az apostoli levél. A mai széttöredezett és digitalizált világban a nevelői karizmák élő válaszok, melyeket mi, pedagógusok hordozunk és rajtunk keresztül mutatkozhatnak meg a valóságban.
Az egyház pedagógiai hagyományából levezeti az apostoli levél, hogy hatalmas igény van a társadalmi igazságosság célját az oktatáson keresztül megvalósítani. „A tanítást szolgálatként és hivatásként kell értelmezni, amely időt, bizalmat, kompetenciát és együttérzést kínál, összekapcsolva az igazságosságot az irgalmassággal.” – buzdít minket is Leó pápa.
Az elmúlt időszak vatikáni dokumentumaiban nem példa nélküli az oktatásra való komoly odafigyelés. Ferenc pápa 2020-ban kiadott Globális Nevelési Egyezményének az alábbi öt sarokpontja van:
Állítsuk a személyt, az ő értékét és méltóságát a nevelés középpontjába, emeljük ki egyediségét, sajátosságait, szépségét, segítsük a többiekkel és az őt körülvevő valósággal való kapcsolatba lépését. Utasítsuk el a selejtezés kultúráját!
Neveljük magunkat és másokat a befogadás szellemében, hogy meg tudjunk nyílni a rászoruló emberek felé!
Segítsük a családokat, hogy ők legyenek az elsődleges és fő erői a nevelésnek!
Védjük és ápoljuk közös otthonunkat!
Hallgassuk a gyerekek, fiatalok hangjára!
Leó pápa, erre a korábbi rendszerre építve, három új pontot adott nekünk, amivel a világméretű társadalmi problémák megoldásában az oktatás területén számít:
Belső élet: a fiatalok mélységet igényelnek; terekre van szükségük a csendhez, a megkülönböztetéshez, valamint a lelkiismeretükkel és az Istennel való párbeszédhez.
Humánus digitális kultúra kialakítása: a technológia és a mesterséges intelligencia bölcs használatára nevelünk, az embert az algoritmus elé helyezve, és harmonizálva egymással a technikai, érzelmi, társadalmi, spirituális és ökológiai intelligenciát.
Az új nemzedékek nevelése a béke, a párbeszéd és a megbékélés útján, ahol a „boldogok a béketeremtők” (Mt 5,9) válik a tanulás módszerévé és tartalmává.
Nagyon pontosan és félreérthetetlenül kijelöli a remény új térképét a fenti három pont! A belső élet megélését fenyegeti a fogyasztói kultúra, a feszített időbeosztás, amit a jelen korunk diktál. Tudatos munkára van szükség, hogy a belső életünkre figyelmet fordítsunk, és a ránk bízott tanulók számára is példát mutassunk és lehetőséget teremtsünk. Ez lehet az idei advent lelki vezérfonala akár – osztályunkban, nevelőtestületünkben egyaránt.
A digitális világ veszélyeiről sok szó esik. A Szentatya nem a fejlődés ellen szól, hanem az emberarcú digitális világot állítja elénk. Ne hagyjuk, hogy a különféle kompetenciáink közül valamelyik uralja a másikat, vagy nagy aránytalanság legyen. Valóban rajtunk áll, hogy képesek vagyunk kézben tartani a digitális világot, és arra használni, hogy minket segítsen, vagy pedig eluralkodik rajtunk.
A béke és a párbeszéd útja, a szinodális út újra Ferenc pápa gondolatiságát hozza elénk. Az iskoláinkban lehetőség van a párbeszéd gyakorlására, és a béke megteremtésére. A béke „iránya” hármas: béke magunkkal, béke a társunkkal, béke az Istennel. Ha mind a három területen béke van, akkor tudunk fejlődni, haladni. A katolikus közoktatásban dolgozó pedagógusok felelőssége és küldetése ezt a békét előmozdítani, és a nevelői közösségekben jó példával elöl járni.
A szentévi Oktatási Jubileum esemény sorozatának a címe a Remény csillagképei (Constellations of hope) volt. Ismét, összhangban a szentévi mottóval és az apostoli levéllel, az oktatás feladata és küldetése a remény átadása, növelése. A csillagképek nem csupán az egyéni működésről szólnak, hanem azt a szinergiát hordozzák, amit a pedagógusok és az egyes nevelőtestületek, intézményi hálózatok megélhetnek az együttműködés során. A csillagképeket alkotó egyes égitestek jelentősége lehet, hogy nem egyenlő, de ahhoz, hogy közösen egy csillagképet alkossanak, mindegyiknek a megfelelő pozícióban kell lenni, a megfelelő időzítéssel. Nekünk, pedagógusoknak illetve nagyobb léptékben: az intézményeknek is hasonlóan kell együttműködnünk az oktatás területén. A korunk társadalmi kihívásai olyan mértékűek és annyira összetettek, hogy ennek megoldásához komplex tudásra, kreativitásra és együttműködésre van szükség.
Ezt az üzenetet hordozta az oktatási jubileum minden programja.
Több helyszínen, az alábbi programokon vehettünk részt:
A Szív Iskolája program keretében két napon át, óránkénti beosztásban különféle lelkiségi csoportok, imamódok, közösségek mutatkoztak be, és adtál a program spirituális hátterét. Különösen mély élmény volt egy teológus elmélkedése szent John Henry Newmanről, amiben egészen személyes közelségbe hozta számunkra az újonnan kinevezett egyházdoktor személyét. Az elmélkedések és imádságok Newmant, mint oktatót, mint a világosság oly kitartó követőjét állította elénk, és felmutatva azt is, hogy jelen életünkben mennyi hasonlóságot élhetünk meg vele.
A jubileum központi rendezvénye egy kétnapos nemzetközi konferencia volt, melyből két előadást emelnék ki. Hervé Lecomte, az OIEC (Nemzetközi Katolikus Oktatási Iroda) elnöke számos projektjüket bemutatta előadásában. A szervezet a korábban bemutatott Globális Nevelési Egyezmény gyakorlati megvalósítását tűzte ki céljául. Az egyes célkitűzésekhez konkrét, gyakorlati ötleteket, projekteket társítanak, ezeknek a projekteknek az eredményei, oktatási segédanyagként, a honlapjukról ingyenesen elérhetőek. (oiecinternational.com) Az angol, olasz és spanyol nyelvű anyagok fordításában még van fejlődési lehetőség előttünk. Külön kiemelném a tanulók mentális egészségével illetve a béke és a párbeszéd iskolai megvalósításával foglalkozó anyagokat, melyeket a gyakorlatunkba könnyedén átemelhetünk. Ezek a területek a prevenciós szemléletű gyermekvédelem és a teremtésvédelem területein egyaránt kiemelt témák.
Lecomte beszélt arról, hogy a második Vatikáni Zsinat idejében nagyon fontos kérdés volt a katolikus közoktatának a felnövekvő generációk oktatásában, illetve erkölcsi és lelki nevelésében betöltött szerepe. Ez a szerep nem csökkent az elmúlt 60 évben. A világszervezet vezetője bemutatta, hogy összességében 770 millió írástudatlan felnőtt él jelenleg a bolygón, és 272 millió gyermek nem jár iskolába. Az egyes országok gazdasági helyzete nagyban befolyásolja ezeket a mutatókat. Az oktatás lehetőséget ad az egyes embereknek és területeknek a szegénység és a nők kizsákmányolásának felszámolására, és mint az nekünk evidens, alapvető emberi jog az oktatáshoz való jog.
A szervezet azon dolgozik, hogy a második vatikáni zsinat metaforája szerint, fáklyaként tudjanak a katolikus iskolák világítani, a megosztottságtól és bizonytalanságtól terhelt világunkban. Legyenek az iskoláink azok a helyek, ahol a magas színvonalú és mindenki számára elérhető oktatás mellett, a tanulók mentálhigiénés támogatása, a béke előmozdítása, az átfogó nevelés és a lelkiség élő valóság.
A másik előadó, akit felidéznék, Sanchez Izuel, a Názáreti Szent Család Missziós Leányai Kongregációjának elöljárója. Az előadás címe: Oktatás egy változó kulturális összefüggésben. A katolikus iskolák alapvető küldetéséhez, az evangelizációhoz nyúlik vissza. Az evangélium hirdetése magával hozza, hogy a személyt állítsuk a középpontba. Ezzel a cselekedettel, iskoláinkban egy hagyományos értelemben vett katolikus közösséget alakíthatunk ki, melynek küldetése a nevelés és az oktatás.
A nevelési-oktatási önazonosságunk megtalálása fundamentális kérdés, és arra ösztönöz minket, hogy innovatív pedagógiai válaszaink legyenek. Ferenc pápát idézi, aki szerint nem csupán a változás korát éljünk, hanem a korszakok változását. Ezen új paradigmák jellegzetes kihívásaira, kell, hogy legyenek válaszaink, amelyek egy fenntartható innovációs keretrendszerbe foglalhatóak, és az alábbi ciklusosságot követik: megfigyelik változások erőit, reflektálnak rájuk, döntenek a cselekvésekről, képzik magukat, alkalmazzák a megszerzett tudást, értékelik a folyamatokat és újra visszacsatolnak.
A társadalomban jelenlévő szenvedéssel kapcsolatban azt mondta Izuel anya, hogy a katolikus iskolák küldetése olyan, mint a landoló repülő szárnyán lévő fékező szárnyaké: elnyelik a felesleges energiákat. Ha az iskola a találkozások kultúrájára épül, akkor lehetőség nyílik arra, hogy az itt jelenlévő emberek találkozzanak egymással és új, kreatív gondolatok ébredjenek. A katolikus iskolák, a párbeszéd iskolái, ahol nem csupán az identitás nem csak alapot ad a párbeszédhez, hanem az egyes egyéniségek is épülnek, gazdagodnak a párbeszédeken keresztül.
A négynapos találkozó nagy hatással volt a résztvevőkre, különösen Leó pápa szentmiséje Mindenszentek napján, ahol a szent Péter tér megtelt a katolikus világ nevelőivel, oktatóival. Legyünk a reménység csillagképei, és rajzoljuk együtt a reménység térképét. A hivatásunk adott - a nevelés nemes célja felé törekszünk, és ehhez új motivációval gazdagodtunk a jubileum során.
2025. december 3.
Nyiri Andrea
Katolikus Pedagógiai Intézet
