Beszámoló a „Bencs modellt” bemutató szakmai napról

A  2017.10.16-án megrendezett gyakorlatorientált szakmai napunk  témája a lemorzsolódással fenyegetett intézményeknek szóló szakmai segítségnyújtás volt.

A szakmai nap fókuszában a  megvalósítható, már kipróbált „Bencs modell” állt.  A NYSZC Bencs László Szakközépiskola betekintést adott a jelzőrendszer struktúrájába,kohéziójába. Az iskola hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok szakmai képzésével foglalkozó intézmény, amely esélyt teremt diákjainak a munkaerőpiacon szakképzett munkaerőként történő elhelyezkedésére. Ezzel lehetővé téve egy minőségileg jobb élet feltételeinek a megalapozását.
A szakmai nap mottója : a jó gyakorlat  amelynek keretében minden részletre kitérő, hiteles beszámolót kaptunk arról, hogy ez az intézmény a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat miként tartja védőhálójában, hogy biztosítsa számukra a második esély lehetőségét. A jelzőrendszer kiépítését, annak minden egyes részvevőjének  becsatornázását tekintik a tanulók megtartásának alappilléreként.
Kallós Angéla szakoktató, intézményvezető helyettes bemutatta az iskola történetét, beszélt az intézmény struktúrájáról, arról, hogy miként működik náluk a Híd- program, mit tesznek meg azért, hogy minden egyes tanuló személyes figyelmet kapjon.
Fényes Mónika szociálpedagógus részletes betekintést nyújtott abba a megtartó, áldozatos munkába, amellyel a gyermekek középpontban, szeretve  érzik magukat. A bevett gyakorlat azt igazolja, hogy sokkal jobb eredményt hoz a probléma azonnali kezelése, mint a késleltetett, későbbi intézkedések.
Szatmári Ágnes iskolapszichológus, pszichológus tanár  elméleti ismeretekkel is gyarapította a tudásunkat. Bevezetette a részvevőket a Gordon módszerbe, melynek elemeit úgy a gyakorlati munkában, mint a magánéletben sikeresen lehet alkalmazni. Például:a „kettős beszélgetések” keretében preventíven, hatékonyan előzhető meg a felmerülő probléma  még annak explorálása előtt.
Hajcsákné Berecz Anikó szakoktató, gyakorlati oktatásvezető képekkel illusztrálta a intézmény fennállása óta a különböző színhelyeken, de azonos szellemiségben történő szakmai munkát. A képek is arról győzték meg a résztvevőket, hogy dolgozni csak szeretetben,önfeláldozó munkával lehet igazán eredményesen.
A beszámolók után  egy-egy konkrét esetet dolgoztak fel a kollégák csoportokban, készítettek tervet arra, hogy ők milyen lépéseket tennének az adott esetben, milyen szakmai segítséget vennének igénybe. Élénk vita keretében sok olyan probléma, kérdés merült fel, amelynek tisztázása után számos, a saját intézményükben is használható tapasztalattal, ötlettel, megerősítéssel távoztak a résztvevők.

A szakmai napon készült fényképek megtekinthetők a Galériában.

A szakképzéssel kapcsolatos műhelynapok beszámolói, Lemorzsolódáshoz köthető jó gyakorlatok

Pedagógiai Konferencia és Lakberendezői kiállítás - A SZÁMALK-Szalézi Szakközépiskola beszámolója

Az előző évben sikeresen megrendezett konferenciánk folytatásaként idén is hívtuk és vártuk a szalézi közösség intézményeit, hogy a felzárkóztatás és tehetséggondozás témakörében megosszuk tapasztalatainkat, példákat és eredményeket mutassunk egymásnak.

Konferenciánk célja az volt, hogy bemutassuk azokat az oktatási és nevelési gyakorlatokat, melyek hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy az esetleges hátrányokból előnyt kovácsoljunk és a gyermekek egyéni adottságainak megfelelő, differenciált módszereket alkalmazzuk.

Idén is sikerült tartalmas és magas szakmai színvonalú programot összeállítanunk: Don Bosco pedagógiai örökségétől elindulva a digitális kommunikáció időszerűségén át betekintést nyerhettünk a művészeti képzések sajátosságaiba, a tehetségfejlesztés örömeibe, példákat kaptunk az idegennyelvi órák sokszínűségéből, ötleteket gyűjthettünk a tanórákon kívüli foglalkozások hasznos eltöltéséhez és bepillanthattunk egy-egy intézmény élő, szalézi közösségi életébe.

Már az előadások közötti rövid szünetekben örömmel nyugtázhattuk, hogy a jelenlévők érdeklődése és a konferencia célja találkozott és sikerült átadnunk egymásnak azokat a jó gyakorlatokat, melyeket a későbbiekben mindenki használni tud nevelési, oktatási munkája során.

A rendezvény sokszínűségét tovább fokozta Lakberendező diákjaink előadása és munkáik kiállítása. Azok a látvány- és élményelemek, melyekkel változatossá tudták tenni bemutatójukat, új szemléletet adtak ennek az izgalmas szakmának.
Idén első alkalommal, Pedagógiai Szakmai Konferenciánk művészeti eseményeként került megrendezésre Lakberendező diákjaink bemutatója és munkáik kiállítása. Az eseményt Ágoston István művész tanár nyitotta meg. A kiállított belsőépítészeti tervek és arculati elemek sokszínű és változatos képet mutattak, a magas szakmai színvonal mellett minden munkából visszaköszönt alkotójuk egyénisége, személyisége. A kiállítást zenei aláfestés és művészeti performance tette izgalmasabbá.

Reméljük hagyományt teremt az első alkalom és a következő években is betekinthetünk ennek a látványos szakmának a kulisszái mögé.

A szakképzéssel kapcsolatos műhelynapok beszámolói

Tehetségnap a SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban

A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnázium nyolc éve tehetségfejlesztő intézmény. Az évről-évre megrendezett tehetségműhelyeken a legjobb diákok szakmai kompetenciáik és a transzverzális képességeik fejlődéséről tesznek bizonyságot. 

Április 4-én, az idei évzáró tehetségnapon, a tanévben működő hét műhely közül két projekt mutatkozott be:
1. Az” Otthonunk a nagyvilág” programban dolgozó diákok bejárták a hazai és a környező országok városait. Tapasztalataik alapján érdekes kiállítást szerveztek, melyhez számos izgalmas előadás kapcsolódott. Az Ismertetőket saját szerzeményű zenével vagy versekkel (például a XVIII. kerületről) kísérték.
2. A „TITKOSÍTSUNK!” projektben résztvevők valójában az adatszerkezetek és algoritmusok órán tanult kódolás és dekódolás eljárásairól számoltak be. A játékban résztvevő ifjú programozóknak egy titkosított szöveget kellett megfejteniük önállóan készített feltörő programmal. A diákok meggyőzően bizonyították, hogy sikeresen és hatékonyan tudtak együttműködni, problémát megoldani és képesek kreatív módon alkotni.

Ezúton is gratulálunk a tanulóknak és a felkészítő tanároknak munkájukhoz!

A szakképzéssel kapcsolatos műhelynapok beszámolói

Beszámoló az „Új tantárgy a komplex természettudomány” című műhelynapon elhangzottakról

A Katolikus Pedagógiai Intézetben 2017. március 23-án – heves érzelmekkel telített - szakmai műhelynapot tartottunk a nemrég bevezetésre került új tantárggyal kapcsolatos kérdésekről.

Minden természettudományt oktató pedagógust nyomasztanak a nemzetközi felmérések eredményei. 2015-ben olyan nagyot zuhant a magyar oktatás minősége, mint korábban még soha. Tanítványaink többsége nem tud szöveggel bánni, információkat önállóan feldolgozni, saját életéért felelősséget vállalni, terveket szőni, önként kevesen tesznek valamit másokért vagy a környezetért.
Az iskolától egyre többet vár a társadalom, de, hogy mi is legyen az, arra egymásnak ellentmondó javaslatok születnek.

Az egyszerű utasításokra, az egyetlen helyes választ váró feladatokra épülő oktatás, csak olyan munkakörökre készíthet fel, amelyek nagyon hamar el fognak tűnni. Nem ismerjük jövőnk várható igényeit, s ez ijesztő!

Mérő László azt mondja: „Azért ülünk az iskolában, hogy képessé váljunk arra, hogy meghaladjuk mindazt, amit most tanulunk. A még ismeretlen problémákhoz hozzá tudjunk szólni, vagy képesek legyünk értelmes megoldás keresésére.”

A komplex természetismeretnek új tantárgyként való bevezetését az indokolja, hogy a diákjainknak várhatóan tudniuk kell összefüggésekben látni, az új információkat interdiszciplináris mezőben értelmezni, szakterületükön túlmutató döntéseket hozni, a protokolltól eltérő problémákat megoldani. Ehhez olyan tanárokra van szükségük, akik képesek komplexen közelíteni a világ dolgaihoz, a korszerűtlenül örökölt és tovább örökített tantárgyi struktúrát meghaladva tanítani.

Mi az, ami jelen pillanatban érzékelhető a komplex természetismerettel kapcsolatos anomáliák alapján? Valami gyökeresen újat[1] és új módon kellene tanítani a rendelkezésre álló, végtelenül megkurtított óraszámban. Lehetséges ez?

dr. Szabó Mária, az EKE-OFI, Tanterv és Követelmény Fejlesztő Központjának vezetője végig vezette a hallgatóságot azon a gondolatsoron, amelynek eredményeként az eddig szaktantárgyi keretek között mozgó pedagógusokat komplex látásmódra, komplex ismeretek birtoklására és átadására sarkallják a tartalomfejlesztők.

Az interaktív foglalkozás során számos ellenvetést fogalmaztak meg a jelen lévő pedagógusok. Egyrészt a diákok, másrészt a tanárok tudása miatt aggódtak. Elmondták, hogy az eddigi körülmények között sem voltak képesek minden diákjukat elvezetni a kellő természettudományos jártasságig. Vajon milyen eredmény várható majd a végtelenül lecsökkentett óraszámban megtartott órák után. Melyik tanár képes egyszerre kémiát, földrajzot, matematikát vagy biológiát tanítani? – tették fel a kérdést, s jelét adták, nem is szeretnék pedagógusi repertoárjukat új szakokkal bővíteni. Az egyes szakmák más-más természettudományos műveltséget kívánnak! Hogyan lehet majd tanítani a szakmai tárgyakat kellő természettudományos megalapozás nélkül?

Szemléletet kell váltanunk!- mondta Szabó Mária. Nem lehet cél, hogy mindent megtanítsunk a természetről, amit a természettudomány tud! A robbanásszerűen növekvő ismeretek összességét nem tudjuk átadni a diákoknak. Az adat-jellegű tudást külső memóriában tároljuk, - a pedagógusnak a közismereti órákon képességeket kell fejleszteniük. A lényeg az, ami a gyerekben történik: legyenek a természettel kapcsolatos kérdései, a kérdéseire tudjon önállóan választ keresni, s mindeközben érezze jól magát!

Ha valaki, akkor Dr. Kamarás István ért a komplex tantárgyhoz! 1988 óta foglalkozik az ember- és társadalomismert tárggyal, ő dolgozta ki a tantervet és írt hozzá több tankönyvet. Sőt a komplex tantárgyat tanító pedagógusok képzésében is részt vesz.
Rokonszenvesnek, nyitottnak és semlegesnek tartja az új közismereti tankönyvet, kimondottan gyerek- és tanulás központúnak. „Valódi kincs-tár” - mondta. Azt azonban hiányolta, hogy az új tankönyv OKÉ programjának szerzői nem építettek az előzetesen már meglévő emberismeret tárgy tudására. (Az egyházi iskolák ember- és társadalomismeret, etika helyett hittant választó diákjai sajnos nem tanulják ezt a komplex tárgyat!) Arra biztatta a jelen lévő pedagógusokat, próbáljanak meg „gúzsba kötve táncolni”, s használják ki kreatívan a rendelkezésükre álló heti egy órát.
Saját tapasztalatáról beszélt: hogyan fejleszti az egyéni hozott értékeket és a közösség belső erejét például egy kereslet-kínálatra épített tanulási forma. Ha megkérdezzük a diákokat, mit akarnak megtanulni, s mi az, amit tudnak, összeköthetjük a végpontokat: így arról beszélgethetnénk, ami őket érdekli, s amihez már közük van, miközben a közösséget összehozza az egymásért végzett tevékenység (a szerepjáték, a kísérletezés, a beszélgetés vagy a vita).

Azzal együtt, hogy egy ilyen komplex tantárgy tanítása komoly felkészülést kíván a pedagógustól, az ilyen órák nagyon sok örömhöz juttatják a tanárt és a diákot egyaránt.

Csorba László, a természettudományos tárgyak összehangolt tanításával foglalkozó kutató (EKE-OFI), a váci Piarista Gimnázium tanára, felhívta a figyelmet, hogy el kell választani a természettudományhoz tartozó szakmai ismeretek tartalmát a közműveltséget adó tantárgy ismereteitől. A komplex természetismeret egy műveltséget megalapozó tárgy, aminek az a célja, hogy két magyar ember, magyar nyelven megértse egymást a természetről való diskurzusban. Elismerte, hogy a tanításra szánt minimális órakeret ellehetetleníti, hogy a tantárgy betöltse szerepét. Mivel „gúzsba kötve táncolunk”, találékonynak kell lennünk, hogy megtaláljunk a módját, ahogy a modern elméleteket, szellemi paradigmákat megismertethetjük a diákokkal. (Sokszor csak dióhéjban, mint ahogy az Ember tragédiája egy mondatban: Ádám nem adja fel.)
Bármilyen módszert alkalmazunk is, a cél, hogy a diákok képesek legyenek majd önállóan tanulni!

Csorba László valódi komplex természetismeret órát szimulált. Újra és újra hangsúlyozta, csak problémaalapú oktatás képzelhető el a természetismeret esetében. Nem a jelenségeket kell megismertetnünk, hanem problémákat kell felvetni s azok megoldási lehetőségeire kell rávezetnünk a diákokat.

Azt kérte a hallgatóktól, hogy az egyes szaktárgyak ismeretei közül gyűjtsék össze a megadott témához tartozókat, s jelöljék meg azokat, amelyeket mindenképpen az általános műveltség körébe sorolnának. Melyek azok az ismeretek, amiket minden diáknak tudnia kell? A jelenlévők hamar összeállították a listát, majd egyre több tananyagrésszel akarták bővíteni a halmazt. Látható volt, mennyire aggályosnak tartják a pedagógusok, hogy a jövőben nem taníthatnak meg minden megszokott ismeretet tanítványaiknak; sajnálják, hogy egyes részekről le kell mondaniuk. Ez az elégedetlenségük akkor sem hagyott alább, mikor tudatosították, hogy a most végzősök sem birtokolják az ismeretek összességét, illetve, hogy a diákok számos tananyagrészt soha sem fognak használni az életükben.

A feladat második része az volt, hogy keressék meg az új tankönyv vonatkozó fejezetében azokat a fogalmakat, leírt jelenségeket, melyeket a közös megegyezés alapján összegyűjtöttek, illetve: nevezzék meg, mi fölösleges és mi az, ami hiányzik a könyvben kidolgozott tananyagból. Vajon, a tanárok által kitűzött célokhoz alkalmas eszköz-e az új tankönyv? Az új taneszköz feladatait használhatónak, érdekesnek találták a tanárok. Azonban rámutattak arra, hogy hiányoznak egyes előismeretek az elégséges feldolgozáshoz. Megegyeztek abban, hogy a komplex tantárgyat ideális esetben egy összehangolt munkaközösség tudja majd eredményesen tanítani.

Nagy szükség lenne tehát a komplex tárgyat tanító tanárok továbbképzésére, ahol rutint szerezhetnek, hogyan lehet a különböző diszciplináris elemeket összekapcsolni, hogyan élhetnek jól szabadságukkal saját iskolájukban!

Mayer József, EKE-OFI oktatáskutatója azt igazolta, hogy lehetgúzsba kötve táncolni[2].
A leszállított tankötelezettség és a megváltozott tantárgyszerkezet következményeként alakult ki a mai helyzet, csökkent heti 1 órára a közismeret - mondta. Azonban a rendelkezésre álló időkeret okozta hiányt a hatékonyság növelésével lehet kompenzálni. Kiszűrhetjük az egyes szaktantárgyak közötti átfedéseket, megkereshetjük az átjárható pontokat, és kiválaszthatjuk a legmegfelelőbb módszereket.
A komplex természetismeret közismereti tárgy ugyan, de pótolhatja a szaktárgyak bemeneti kritériumainak meghatározatlanságából adódó hiányokat is. Minden iskola képes meghatározni, mit kell tudniuk a diákoknak ahhoz, hogy a szakmai tárgyakat megértsék. A hiányokat okozó ismereteket pótolni lehet a komplex tárgy keretein belül.

A tananyagfejlesztők tudták, hogy a tanárokat bőven el kell látni oktatási segédeszközzel ahhoz, hogy a szűkös körülmények ellenére élni tudjanak a szabadságukkal. Eredetileg az interneten közzétett mappákban gyűltek a kidolgozott tananyagok, de a pedagógusok nem használták ezeket. Papír alapú eszközre volt szükség. Ez azonban kötöttebb műfaj. Az egy tanórához tartozó ismereteket és feladatokat egy oldalpáron kellett rögzíteni. Természetes, hogy minden tananyagegységnél kívánkozik, hogy újabb – digitális, illetve más módon hozzáférhető - elemekkel egészítsük ki a feldolgozandó témát. Ebben minden iskolának szabad keze van. Mint ahogy a tanárok dönthetnek arról is, mely részeket hagyják ki teljesen, a tanulók érdeklődése szerint. A tankönyv olyan, mint egy étlap: megkereshetik a diákok a számukra - életkorukhoz és szubkultúrájukhoz illeszkedő - vonzó témát. A sok kép és frappáns tipográfiai jel igazodik a funkcionális analfabéta diákok koncentráló képességéhez.

Mayer József is hangsúlyozta, kedvet kell teremteni az iskolán kívüli tanulásra! Izgalmas, fejlesztő feladatokkal a lehető legtöbb alkalommal hozzuk tanulási helyzetbe a gyereket.

Az új könyvben kínált tananyag centrumában az osztályközösség építő program (OKÉ) áll.
A szakképző iskolákból nagy a lemorzsolódás. Azonban a jó közösség segíthet bent tartani a diákokat a tanulás folyamatában. Szoros tantestületi együttműködésre épül ez a program, amely áthatja az iskola egész működését (megegyezést kíván tananyag kiválasztásban, célok és módszerek meghatározásában, szabadidő szervezésben).

A tankönyv a rendelkezésre álló keretek között igényes, minőségi munkát szolgálhat.
40 iskolában tesztelték. A beválási vizsgálat alapján átdolgozták a szerzők, mielőtt véglegesítették.
Eredeti terv az volt, hogy azok a tanulók, akik tanulmányaik során (heti 5-6 órában) tanulták ezt a komplex tárgyat, érettségit is tegyenek. 2005 óta, Természettudomány címen, választható érettségi tárgy lett.

Bíztatni kell az igazgatókat, hogy gondolják újra az iskolájukat! 2-3 éves iskolafejlesztés után egységes, erős, komplex szemlélettel rendelkező tantestület válhat a tanári karból.

 

A műhelynap végére két cselekvési út rajzolódott ki.

  1. Hasznos segítséget jelentene a természetismeretet tanító tanárok együttműködése.
    A jelenlévők – hallgatók és előadók - csoporttá alakultak, megosztották egymással utolérhetőségüket, hogy - talán szakmák szerint csoportosulva – támogassák egymást a kapcsolatba hozható szaktantárgyi elemek kiválasztásában, a tanegységek szabad kidolgozásában, kipróbálásában, mérésében, korrigálásában.
  1. Megértve az oktatáskutatók tapasztalatait, a komplex természetismeretet tanító szakképző iskolák új szemléletű fejlesztése indokolt lehet.
    A KaPI segítséget ajánl ebben a munkában. Megkeresi és felkéri a megfelelő szakembereket, s mint több alkalmas, kihelyezett képzést szervezi meg a fejlesztő munkát az intézmény kívánsága szerint.

 

Együttműködés, fejlesztés, igényes szakmaiság - Ez a mi munkánk, és nem is kevés!

 

[1] A tantárgy tanításának célja

„A tanulók természettudományos műveltségének, szemléletének komplex módon történő mélyítése, és a természettudományi jellegű szakmai képzésük megalapozása, a szakmai képzés természettudományos előkészítése.

A diákoknak legyen igényük a természeti jelenségek megértésére és képességük a természettudományos megismerésre, legyen pozitív attitűdjük a természettudományokhoz.

A természettudományos műveltség elemei:

(1) a természettudományos tények és elméletek („ideas of science”),

(2) a természettudomány működésével kapcsolatos ismeretek és készségek („ideas about science”).

[2] Részletesen: Mayer József: A 3 éves szakiskola közismereti program dilemmái

A szakképzéssel kapcsolatos műhelynapok beszámolói

Lemorzsolódás az iskolákban - műhelynap beszámoló

Lemorzsolódás az iskolákban - műhelynap
A 2017. március 8-i műhelynap előadásainak összefoglalói.

Benczúr Katalin az Oktatási Hivatal Pedagógiai-szakmai Szolgáltatások Koordinációs Főosztály főosztályvezető-helyettese ismertette a lemorzsolódás jogszabályi környezetét és a lemorzsolódás megelőzését szolgáló jelző- és támogató rendszert, és beszámolt az eddigi tapasztalatokról. Hangsúlyozta, hogy a lemorzsolódás csökkentését célzó, a jelzőrendszerrel kapcsolatos feladatot az Oktatási Hivatal végzi, de épít a különböző szakmai szervezetekkel való együttműködésre.

A hallgatói kérdések nyomán vált világossá, hogy a kialakított jelzőrendszer statisztikai adatokat kér és elemez, de orvosolni nem tudja a diákok képzési rendszerből való kiesését. Az intézménynek önerőből, az OH észrevételeit figyelembe véve, kell a lemorzsolódás ellenszerét megtalálnia. Ebben a KaPI támogatást adhat, mint egy kihelyezett képzés-sorozat keretében feltárva az adott intézmény helyzetét. A jobbító intézkedéseket az iskola, szakemberi támogatással ugyan, de belső erőből tudja csak megvalósítani.

Kavalyeczné Juhász Krisztina a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakközépiskola, Szakgimnázium, Gimnázium és Kollégium igazgatóhelyettese „A lemorzsolódás okai és lehetséges válaszai a az intézményi jó gyakorlatokon  keresztül” című előadásának hangsúlyos üzenete az volt, hogy szembe kell nézni a lemorzsolódás mértékével, és nem kell a pedagógus személyes hibájaként megélni, hanem tudatosan tenni kell ellene. Meg kell fordítani azt a felfogást, hogy jobb rossznak lenni, mint butának. Ehhez azonban az kell, hogy minden diáknak legyen egy saját „embere”, minden gyerek bírja valamelyik tanár bizalmát. Az „oratórium” remek lehetőség beszélgetésre, tevékenykedésre, hitéletük támogatására, egyéni fejlesztésre, s arra, hogy mindegyik diákot meg lehet dicsérni valamiben.

A kulturális különbségek miatt a szülőkkel sem könnyű a kapcsolattartás. A Don Bosco iskolában a hagyományos családlátogatást egyre inkább felváltja a “kihelyezett szülői értekezlet” vagy a “családi napok”, vagy a „mindig”fogadóóra.

Mézes József igazgató és Érsek-Kovács Adrienn ifjúságvédelmi felelős a Veszprémi Szakképzési Centrum Szent-Györgyi Albert Szakgimnáziumának és a balatonfűzfői Öveges József Szakképző Iskola és Gimnázium tapasztalatai alapján megerősítették, hogy a személyes bizalom az egyetlen, amire krízis helyzetben építhet egy tanár, ha a tanuló iskolában tartása a cél. A diákok és a pedagógusok kapcsolatának minőségi fejlesztése szerteágazó szaktudást, éber figyelmet és bátor cselekvőképességet igényel.

Seres Katalin Kiskunfélegyházi Középiskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Kollégium Kossuth Lajos tagintézmény tagintézményvezető-helyettese és Budainé Gulyás Gabriella kollégiumvezető “Az egyéni fejlesztés és a differenciálás lehetőségei az iskolai és kollégiumi gyakorlatban” témájú előadásukban a személyes odafigyelés szükségessége mellett a tantestület egységes pedagógiai szemléletét hangsúlyozták. A jó belső kommunikációval bíró csapat hozzáfér a diákokkal kapcsolatos minden információhoz, s így képessé válik a legmegfelelőbb egyéni fejlesztési tervek kidolgozására.

Az előadásokat követően Korponai Tamás arról a szemléletváltásról beszélt, ami nélkülözhetetlen a pedagógusok számára, hogy projektben gondolkodva oldjanak meg problémákat a lemorzsolódás terén. Beszélt a Crocoos projektben tapasztalt eredményekről és az áprilistól mindenki számára hozzáférhető eszközökről.

Lemorzsolódáshoz köthető programok, A szakképzéssel kapcsolatos műhelynapok beszámolói

Beszámoló a Segítő Háló találkozójáról

Az „1 ház, 7 rend, 1 küldetés” elnevezésű Segítő Háló 2017. március 2-án tartotta tavaszi szakmai összejövetelét, ahol az iskolai munkát segítő szakemberek osztották meg tapasztalataikat, ismerkedhettek meg jól bevált segítő módszerekkel.

A Segítő Háló egy szakmai kapcsolati háló, amely az egyházi oktatási-nevelési intézmények segítő munkakörben dolgozó munkatársai, pedagógusai számára nyújt konzultációs teret, ad szakmai megerősödést.
A szakmai nap első részében a családi életre nevelés pedagógiai módszereivel ismerkedhettek meg a résztvevők. A Család-órákon a legkényesebb témákról lehet könnyed határozottsággal, hatalmas humorral beszélni.
A krízis helyzetek, az egyre sűrűbben jelentkező iskolai konfliktusok erejükön felül megpróbálják az intézményeket, a pedagógus- és gyerek közösségeket. Képesek vagyunk-e helyes intervencióra?
A resztoratív problémakezelés megtisztító, megújító hatását egy konkrét szituációban próbálhatták ki a jelenlévők.  Ha megújító szemlélettel, pozitív visszajelzésekkel és én-közlésekkel közelítünk a sérült fiatalhoz, a krízis nem katasztrófa, hanem lehetőség. A sérülés előtti állapotot ugyan nem lehet visszaállítani, de a megromlott kapcsolatokat igen. S erre mindenki képes!
Érdemes végighallgatni azt a beszélgetést, amelyet követően egy iskolai közösség, a resztoratív kör módszer segítségével, visszafogadja egyik diákját.

A szakképzéssel kapcsolatos műhelynapok beszámolói

Beszámoló az első műhelynapról - intézményfejlesztés

Koblencz Attila sötét képet festett az egyházi fenntartásban működő szakképző iskolák helyzetéről. A 2015/16-os tanévben a szakképzésben tanuló diákok egynegyede tanul katolikus iskolában.
Az elmúlt időkben hatályba lépő rendelkezések ellehetetlenítik intézményeink működését, így közvetve 14 ezer fiatal sorsát. Többségében olyan hátrányos helyzetű tanulókról van szó, akiket a szakszolgálat nem látott el, s akiknek a családjával szinte lehetetlen együttműködni.
A nem állami fenntartású intézményekre vonatkozó, augusztus 31-i adatszolgáltatási kötelezettség visszássága folytán jelentős számú tanulót veszítettek el intézményeink.  
Az előírásoknak megfelelő, 20-25 főre tervezett osztályokat –ha csupán minimum 15% lemorzsolódással számolunk is - nem lehet rentábilisan fenntartani. Azt kellene elérni, hogy az 5 évre szóló szakképzési megállapodások és az évenként változó szakmaszerkezeti döntések összhangban legyenek!
A szerzetesi intézmények mellet inkubátorként működő Kft-k létét nemcsak az elhelyezhető diákok létszám-korlátja veszélyezteti, hanem az is, hogy tarthatatlanul magas bevételt kívánnak ezektől a cégektől.
Megfontolandó, hogyan alakíthatók ki központi tanműhelyek a katolikus szakképző intézmények hálózatában.

Arra a kérdésre, hogy „Kik jelentkeznek a szakképző iskolákba?”, Bottlik Zoltán azt válaszolta: az általános iskolát végzett diákok 80%-a funkcionális analfabéta. A hatalmas deficittel érkező tanulók többsége nem tudja leírni, amit a tanára mond neki, s ha leírja is, nem tudja felhasználni. Számukra az iskolának nincs kézzel fogható haszna, úgy érzik, az iskola vesztőhely.
Ahhoz, hogy a szakképzésbe érkező gyerekek és az iskolák tanárai között együttműködés alakulhasson ki, a pedagógusnak egyre kiválóbb szakemberré kell válnia: értenie kell a tanulók kulturális és nyelvi kódját, előismereteiket, le kell győznie az iskola iránti ellenszenvüket, rábírni a diákokat a tanulásra, az önálló munkára. Minden interakció hatalmas figyelmet, tudatosságot és elemzőkészséget kíván a pedagógustól, ami - támogatás híján - erejükön felül megpróbálja őket.

Kiss Katalin szerint a társadalom peremén élő közösségekből érkező diákokkal kapcsolatban nem az a fő kérdés, miért van lemorzsolódás, hanem az, a többiek miért nem morzsolódnak le.
Számára az a fő kérdés, mi a kötőanyag, amivel a diákokat az iskolához lehet kötni? Hogyan lehet kötődést építeni?
Az iskola közösség. Akinek figyelnek az életére, az nehezen szakad le.
Mindenkinek kell, hogy legyen embere: tanároknak is, diákoknak is!
Tanár a Farkas Edit iskolában nem lehet magánzó. Csak jókedvű, kiegyensúlyozott együttműködésben lehet ezt a kemény munkát végezni.  Nem várható el minden tanártól, hogy személyes isten-kapcsolatban éljen, de a testületben kell egy „lelkiségi-minimum”, amiben mindannyian egyet értenek, megegyeznek, s amit képviselnek.
A diákok többsége gyökereiben, kapcsolataiban, akaratában sérült. A tanárok ügyelnek arra, hogy mindegyik gyerekhez közel kerüljön valamelyik tanár. A szociális hiányok pótlását, a diákok kiteljesedését szolgálják az iskolai tanterven kívül szervezett programok (önismereti foglalkozások, programok a fővárosban és a határon túl), de főként a társadalmat szimbolizáló közösségbe való beavató program. Ebben a diákok önként, hosszú előkészület után, teljes személyiségükkel vesznek részt. A tanárok, akik kísérik őket, s akik ilyenkor türelemből, kockázatvállalásból vizsgáznak, gyakran csodának lehetnek tanúi. Minden alkalommal van diák, aki elköteleződik értékek mellett, vagy felelős lépéseket tesz egy másik társa felé.

Mayer József elismerte, hogy nehéz a szakközépiskolákban tanító tanárok feladata. Rámutatott, hogy a finanszírozási gondokon, a diákok induló hátrányain túl több olyan tényező is van, amely nehezíti a pedagógiai munkát, s amelyet nem lehet intézményi keretek között megváltoztatni. Az ország egyes megyéiben a lemorzsolódás 60-70 éve változatlanul nagyon magas. Az itt élő fiatalok olyan családba születtek, ahol már több generáción át ismeretlen a tanulás értelme és öröme. A szakiskolai osztályokban gyakori, hogy nincs olyan diák, aki példamutatóan áll a tanuláshoz. Évente 5-6 ezer gyerek hagyja el az iskolát anélkül, hogy befejezte volna.
De, mi az, amin változtathatunk? Fel kell tenni a kérdést, mekkora a tanárok felelőssége a diákok lemorzsolódásában?
A Gyermekházak, és a HÍD programok, lehetőséget adnak a szocializációs hiányok kompenzálására, a tanulás rehabilitására. Bizonyított, hogy a diákok többsége, akik egyénre szabott tanulás-támogatásban részesülnek, képesek tanulmányaik befejezésére. Érdemes tehát, alaposabban tanulmányozni az alkalmazott módszereket, s a mögöttük meghúzódó megfontolásokat.
Az az iskola, amely úgy dönt, hogy növelni szeretné oktatásának minőségét, meg kell, hogy nevezze a célját, s ennek megfelelően ki kell dolgoznia stratégiáját. Ez az intézményfejlesztő munka új szemlélet kialakítását kívánja a tanároktól, megkívánja tökéletes együttműködésüket. Ehhez a megújulási munkához lehet szakmai segítséget kérni.
Míg a tanárok továbbképzéseken szerzett tudása nem jelenik meg az iskola egészének működésében, addig az intézményfejlesztés, éppen a pedagógiai szisztémák tudatos átgondolása miatt, jelentős eredményt hozhat. Az így megerősödött, hatékonyan működő intézmények átadhatják majd tapasztalataikat más szakközépiskoláknak is, kialakítva a katolikus intézmények hálózatát.

Milyen iskolát szeretnénk?

„Az új generáció, ha nem tud felnézni ránk, akkor lenéz”- idézte Jelenits Istvánt Fodor Tamás, a „kamaszszelídítő, aki megtiszteltetésként értelmezi, ha a diák felhatalmazza őt arra, hogy kísérje. Kísérni egyedül nem lehet, csak egy csapattal együttműködve. Nagyon fontos a tantestület kohéziója, az azonos szemlélet és elköteleződés abban, hogy minden diákot maguk közé fogadjanak, s minden tanuló megkapja a kellő érzelmi és fizikai figyelmet igénye szerint.
Ahhoz, hogy különleges bánásmódot biztosíthassanak minden diáknak, rengeteget kell fejlődnie a tantestületnek. Meg kellett tanulniuk az egyéni tanulási módszereket, ezért kapcsolódtak be a felzárkózási lehetőségeket nyújtó kidolgozott, támogatott programokba (HÍD programok, II. esély iskola, Szakiskolai fejlesztő program, s főként a Dobbantó). Ebben az iskola-megújító fejlődési szakaszban rengeteget tanultak a Kolping iskola-hálózat más iskoláitól: a németektől éppúgy, mint az itthoni intézményektől.
Azt vallják: kell, hogy a gyerekek érezzék, hogy az övék az iskola! Csak egyféle bánásmód létezik, az emberi bánásmód, ami személytől személyig ér, s azon a terepen és módon történik, ahol a diák elérhető.  Az iskolakerülőket az iskola mellett (a kocsma mellett van a „beszélő”) kell keresni, s arról kell beszélni velük, amiről ők hajlandók. Úgy kell a fiatalokat keresztény szellemben vallási, szakmai, családi és társadalmi életre felkészíteni, hogy együtt élünk velük, mint egy nagy családban - úgy, ahogy Adolph Kolping mutatta.

A műhelynap második részében megállapítottuk, nagy szükség van a szakképzéssel foglalkozó iskolák összefogására. Egymás támogatása miatt fórumot kell működtetnünk. Nagyon fontos, hogy megosszuk egymással azokat a megoldásokat, melyeket egy-egy intézmény eredményesen alkalmaz a problémái kezelésére.
Több iskola jelezte, hogy segítséget kér a KPSZTI-től a Szakiskolai közismereti tankönyv használatával, az alkalmazható módszerekkel kapcsolatban. Mások a hitoktatás, nevelés kérdéseit szeretnék közösen megbeszélni.

A legégetőbb, sok intézmény számára fennmaradást jelentő kérdés, hogy érvényben marad-e a szakmaszerkezeti döntés a jelenlegi megszorításokkal. Megegyeztünk abban, hogy az intézmények pár sorban értesítik a fenntartójukat a rájuk vonatkozó, optimális keretszámokról, s arra kérik őket, továbbítsák igényüket a MKPK titkárához, Mohos Gáborhoz, aki jogosult arra, hogy tárgyaljon a minisztérium illetékeseivel. Abban maradtunk, hogy minden igazgató még ebben az évben megírja ezt a levelet.

 

Budapest, 2016. december 5.

                                                                                                                         Kuslits Kata

A szakképzéssel kapcsolatos műhelynapok beszámolói