Teremtésvédelmi nap lett Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Az Egri Főegyházmegyében Ternyák Csaba egri érsek teremtésvédelmi nappá nyilvánította 2017. március 25-ét, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét a tanév rendjéről szóló 12/2016. (VI. 27.) számú EMMI rendelet 10. § (1) bekezdésében előírt fenntarthatóság-környezettudatosság tematikus hét céljaival összhangban.

Ezen a napon, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén takarítási, szemétszedési, tisztítási akcióra, közvetlen környezetük "életre keltésére" hívták az egyházmegye Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megye területén található 48 egyházi fenntartású köznevelési intézményének diákságát, alkalmazottjait és lelkipásztorait a szervezők.

Ternyák Csaba egri érsek teremtésvédelmi referenst nevezett ki az egyházmegyében Németh Zoltán személyében, ezzel is hangsúlyozva a téma fontosságá. A referens feladata lesz, hogy átfogó stratégiát dolgozzon ki a jövőre nézve, hogy a Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának teremtésvédelmi eseményei egy folyamat kezdetét indítsák el. (Az egri program közreműködő partnere a Városgondozás Eger Kft. volt.)

A teljes cikk elolvasható a Magyar Kurír honlapján.

Természettudósok, tanárok- linkgyűjtemény

Ki volt Honoré? Vagy Ulugh bég? Esetleg szeretnénk többet megtudni Morse-ról? Vagy azt, hogy mikor élt Tessedik Sámuel?

A Központi Fizikai Kutatóintézet honlapján található egy tudósnaptár, ahol minden nap az ahhoz a dátumhoz kapcsolódó magyar és külföldi természettudósokat, tanárokat mutat be az intézet röviden. Születés vagy elhalálozási "kerek" (5- 10 stb.) évfordulójuk kapcsán, pár évtizeddel és néhány évszázaddal ezelőtti személyek egyaránt helyet kapnak az ismertetés sorában. A lista folyamatosan bővül, előzetest is lehet találni az elkövetkezendő napok megemlékezésre szánt hírességeiből. Mindemellett minden személyhez kapcsolódik egy webdokumentum, amely egy linkgyűjtemény, ahol az adott egyén életéről, munkásságáról találhatók magyar és nemzetközi publikációk.

A globális felmelegedés és a talaj széntartalma közötti összefüggések

A Yale Egyetem Erdészeti és Környezettudományi Karának dolgozói vezették azt a vizsgálatot, aminek eredményéről a Nature tudományos folyóiratban számolnak be a kutatók. A cikk társzerzője Kröel- Dulay György, az MTA Ökológiai Kutatóközpont főmunkatársa is.

Az elemzések kimutatták, hogy az átlaghőmérséklet növekedése miatt a talajban lévő széntartalom csökken, ez a légkörben a szén-dioxid növekedését idézi elő, amely pozitív visszacsatolásként erősíti a globális felmelegedést. 1 Celsius fok átlag-hőmérséklet emelkedés a becslések szerint közel 30 milliárd tonna szén talajból való felszabadulását eredményezi. A talajok szénvesztése a Föld hűvösebb területein, a magasabb szélességi köröknél várható legnagyobb mértékben. Ennek jelentősége azért fontos, mert az ottani fagyott talajba hatalmas mennyiségű szén épült be. A permafroszt olvadása pedig a benne lévő metán felszabadulása miatt is jelentősen gyorsíthatja a felmelegedést. A kísérletet az elmúlt 20 évben folytatták Ázsiában, Észak- Amerikában és Európában is 49 telephelyen. 2001 óta a Kiskunságban is zajlik ilyen irányú kísérlet, melynek eredményei t szintén felhasználták a tudósok.

Forrás: Innotéka, VII. évfolyam, 2017. március 34. oldal

Mindszenty bíboros sokféle arca

Hogy ki volt Mindszenty József? Több-kevesebb információt minden magyar ember tud róla. Pozitív vagy negatív csengéssel, de biztosan hallotta már idős- fiatal egyaránt a nevét.

Történelmünk jelentős alakjára tereli a figyelmet cikksorozatában a Rubicon történelmi magazin áprilisi száma.

Balogh Margit, az MTA BTK Történelemtudományi Intézetének Tudományos főmunkatársa „Küldetés” című írása a bíboros történelmi szerepét ismerteti. A cikk végigveszi Mindszenty József egyházi posztjait (plébános, püspök, bíboros, világ magyarjainak lelkipásztora), azonban ezeket elsősorban nem lelkiségi szempontból, katolikus szemmel, hanem a közéleti törekvései, közéletre gyakorolt hatása szemszögéből mutatja be a szerző.

Ugyanezen szerző „A harc embere” című cikke a bíboros humanitárius küzdelmeiről számol be. „Mindszenty nem hagyott kétséget afelől, hogy hallatni kívánja a hangját a magyar közéletben. Az ország főpapjaként kötelességének tartotta a közélet ellenőrzését, és nyilvánosan felemelte szavát mindennemű jogtalanság, az ekkoriban elszaporodó visszaélések, igazságtalanságok, kegyetlenkedések ellen. Úgy vélte, hogy az idegen megszállás által elnémított alkotmányos tényezők helyett neki kell szót emelnie minden sérelmes vagy megoldásra váró ügyben.” – olvasható Balogh Margit írásában.

Gárdonyi Máté, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola oktatója a bíborost veszprémi tisztségének betöltése idején mutatja be „ A veszprémi püspök” cikkében. Esztergomban, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján szentelte a hercegprímás érsekké Mindszentyt, aki fényűzés nélkül foglalta el néhány nap múlva a királynék városában a posztját. Tevékenysége fáradhatatlannak és intenzívnek bizonyult, amikor a politikai és anyagi nehézségek ellenére 1,5 év alatt 34 lelkipásztori állást, 9 katolikus iskolát és 3 középiskolai kollégiumot alapított. Hogy ezekben az években püspökként milyen politikai tevékenységben vett részt, milyen döntéseket hozott, aminek politikai irányultsága voltak, kikre, hogyan hatottak ezek a történések, levéltári adatokkal, levelekkel támasztja alá a cikk szerzője.

Somorjai Ádám, bencés szerzetes, a Pápai Államtitkárság munkatársa, a Szenttéavatási Kongregáció konzultora írásában a bíboros 1956. november 4. utáni történésekről, cselekvésekről, döntésekről számol be „Az amerikai követségen és emigrációban” című cikkében. Az írásban négy kérdésre keresi a választ Somorjai Ádám: 1. Mi motiválta a bíborost közel 10 évig az amerikai követségen maradásra? 2. Milyen feltételeknek kellett megfelelnie itt? 3. Miért nem hagyta el a 4 alkalommal adódott lehetőségek egyikén sem a követséget ezalatt az évtized alatt? 4. Miért hagyta el végülis 1966-ban a nagykövetséget? Az írás II. fele részletezi azokat az eseményeket és pápai/vatikáni döntéseket, valamint Mindszenty bíboros azon tetteit, amelyek egy rövid időre a Vatikánba „aranykalitkába” kényszerítették, majd beszámol az onnan való távozásáról és annak utóéletéről is. A III. egységben a szerző a prímási cím elvesztését taglalja.

Vörös Géza, történész-levéltárosként, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársaként cikkében szintén az Amerikai követségen, illetve a Vatikánban eltöltött évekről számol be a „Mindszenty Józseffel szemben folytatott bizalmas nyomozás során szerzett dokumentumok- a főpap személyi dossziéja” alapján. A cikk címe: Az állambiztonság célkeresztjében - Mindszenty megfigyelési dossziéja - kiállás hitéért, egyházáért, híveiért.

Kovács Gergely, okleveles posztulátor, a Mindszenty Alapítvány és a bíboros kanonizációs ügyének magyarországi képviselője „Szentnek kiálltjuk!” című írásában végigvezeti és bemutatja az egyház szentté avatási hagyományait, a bíboros életszentségét (életútján és cselekedetein „…szentnek nem születik az ember, hanem életútja és személyiségfejlődése során válik azzá”), Mindszenty József  szentté avatási eljárását, ennek folyamatát, kronológiai főbb álommásait és az ezt célt elérni kívánó hivatalos szentté avatási imákat.

Forrás: Rubicon 2017/4. 5- 41. oldal

Nagy férfiak

A National Geographic Magyarország 2017-es különszámának a címe: Nagy férfiak. Az újság szerteágazóan tekint körül a világ nagyjai között, és ad róluk rövid ismertetőt, ahol életük, munkásságuk mellett a korukban betöltött jelentős szerepüket „nagyságukat” is taglalja. Sorra veszi a „Nagy” nevűeket (Nagy Péter, Nagy Sándor, Nagy Konstantin, Nagy Szent Gergely, …), a tetteikben jelentőseket (Mátyás, király, Széchenyi István, Benjamin Franklin…), a testben-lélekben erőseket (pl. Szent Gellért), a cselekedeteikben elsőket (földön, vízben, levegőben), a művészetben nagyokat (pl. Leonardo da Vinci, W.A Mozart, stb.), nagy politikusokat, felfedezőket, iparmágnásokat, a „szellem” jelentőségeit (pl. Kazinczy Ferenc, Széchenyi István, Örkény István, Petőfi Sándor, stb…).

A cikk 100 kivételes férfit mutat be.

Forrás: National Geographic Magyarország 2017-es különszáma

Bombatölcsérek „újrahasznosítása” zöld módra

„Algák, kisrákok, kerekesférgek, sőt kétéltűek és hüllők is élnek azokban a kis szikes tavakban, amelyek eredetileg második világháborús bombatölcsérek voltak.”- olvasható a Magyar Tudományos Akadémia hírében, amely arról is beszámol, hogy a Biological Conservation című tudományos folyóiratban az MTA Ökológiai Kutatóközpont volt és jelenlegi munkatársainak a közreműködésével jelent meg ezek természetvédelmi jelentőségéről cikk.

A Kiskunsági Nemzeti Park kapujában fekvő Apaj közelében található bombatölcséreket vizsgáltak a kutatók kb. 25 hektáros területen. A mélyedésekben átlagosan 40 cm-es szikes tavacskák alakultak ki a csapadékvizek és felszín alatti vizek együttes eredményeként, ahol ritkának számító, különleges fajok is megtelepedtek. Ilyen pl. az a kovaalga, amelyet 2009-ben regisztráltak (szintén az MTA munkatársai segítségével) új fajként egy chilei sós vizű tóból, és az ottani előfordulásán kívül nem találkoztak még vele sehol.  „Ezekben a tavakban egy endemikus rák fajra (Chirocephalus carnuntanus) is rábukkantak, valamint egy olyanra, amellyel az elmúlt 25 évben csupán kétszer találkoztak Magyarországon (Eubranchipus grubii).” – írja a tanulmány.  A mélyedéseket átvizsgálva találtak még planktonikus kisrákokat és kerekesférgeket, makroszkopikus vízi gerincteleneket, kétéltű-, valamint hüllőfajokat. Összesen 274 fajt határoztak meg.

Mivel a bombatölcsérek szikes vizeinek kutatási eredményei nagy hasonlóságot mutattak a természetes megfelelőikkel, így ezek tudományos modellként szolgálhatnak a későbbeikben a szikes vizes élőhelyek kutatása során.

„A New Scientist szerint a bombatölcsérek ilyen nagy biodiverzitásának és különleges élővilágának bemutatása támogatja azt a kezdeményezést, hogy a mesterséges élőhelyeket is természetvédelmi kezelés alá lehessen vonni.”

Forrás: MTA http://mta.hu/tudomany_hirei/valtozatos-elet-a-bombatolcserekben-107501

Eleink étele - avagy a mező vadvirágjától a tűzhelyig

Bogos Zsuzsanna „Isten asztaláról” című cikkében olyan vadon termő növényeket és azokból készült ételt, vagy leleményes eszközként való használatukat mutatja be, amiket manapság maximum jobb esetben gyógynövényként tea vagy borogatás gyanánt használjuk. Pedig eleink még ettől is többre tartották őket. Csodálkozva olvashatjuk, hogy a gyékény általános kenyeret helyettesítő élelmiszer volt, éppúgy, mint pl. a tarackbúza, vagy a makk. A sulymot megfőzték, vagy lisztjéből pogácsát sütöttek, a pitypangot főzelékként ették. A nyírt csapolták a levéért, Gyegyóban cukroka helyett fenyőgyantát rágcsáltak, aminek ráadásul fogtisztító hatása is volt. Ezekről és a többi Isten adta haszonnövényünkről olvashatnak a cikkben.

Forrás: Múlt-kor 2017. tavasz 130-131. oldal

Nők a fronton - Múlt és jelenkori történelem

A Múlt- kor negyedéves történelmi magazin 2017. tavaszi számának Dosszié rovata  portrékat mutat be híres és kevésbé híres nőkről, akik különböző háborúkban a fronton szolgáltak.

Mindenkinek más volt az indíttatása, a tapasztalatuk viszont közel azonos. Kulcsár Ádám: „Érzem, igenis, hogy a helyemen vagyok” címmel részleteket közöl  Andrássy Ilona naplójából, Andrássy Gyula gróf unokájától, aki  férje, Esterházy Pál után ment a galíciai frontra ápolóként.

Paul Skates:”Nőuralom a gyártósorokon” címmel olyan amerikai nőkről számol be, akik a II. világháború idején a férfiak munkáját átvéve járultak hozzá az ország háborús erőfeszítéseihez. Ebben az időben a nők számos olyan munkakörben jelentek meg, amelyek kizárólag a férfiak szakterületének számítottak. Példaképül szolgált számukra egy fiktív alak: Rosie The Riveter.

Adam Hensley cikke Marlene Dietrichről szól, aki mintegy „titkos fegyver”  hatott a német katonákra. „Amint a német születésű filmcsillag, Marlene Dietrich szenvedélyesen búgó hangja felcsendült a rádióban, az amerikaiak sejtették, hogy odaát a front túloldalán egyenruhába bújtatott marcona németek ezrei zuhannak melankóliába,szeretteikre és  a háború által szétzúzott civil életükre  gondolva. A rekedtes hangú melódia többet ért minden golyónál….” írja a cikk kezdetében a szerző.

„Boszorkák elitalakulta” címmel Paul McEvans az orosz nők fronti szolgálatáról számol be. A besorozott nők jelentős részét, eleinte csak az egészségügyben, légielhárításban, híradósként, szakácsként, telefonközpontosként vagy sofőrként alkalmaztak,  akadt azonban egy kisebb százalék, akik katonaként harcoltak a II. világháborúban.

Czókos Gergő az Iszlám Állam ellen harcoló nőkről ír „A Közel-kelet amazonjai” című cikkében. Az iraki kurd hadsereg női alakulatai jelentős szerepet játszanak a dzsihadista szervezettel viselt háborúban. Róluk, az ő bevetésiekről, indíttatásiakról olvashatunk a cikkben.

A sorozat utolsó cikke Erzsébet királynő II. világháborús szolgálatát írja le röviden „Trónörökös kezeslábasban” címmel.

Forrás: Múlt-kor 2017. tavasz 45- 78. oldal

A Föld órája – március 25.

A mozgalom szimbólumának számító hatvanpercnyi sötétség vállalása mellett idén egy, a fenntartható életmódot szolgáló komoly elköteleződésre szólította fel a résztvevőket a Föld Órája elnevezésű kezdeményezés magyarországi főszervezője, a WWF Magyarország.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) 2007-ben indult kezdeményezése mára a világ legnagyobb önkéntes akciójává nőtte ki magát. Tavaly 178 ország vett részt a mozgalomban, amelynek célja az energiatakarékosság. A mozgalomhoz a foldoraja.hu weboldalon lehetett csatlakozni, ahol a regisztrálók idén nem csupán a hatvanperces sötétségre mondtak igent, hanem egy komoly elköteleződésre is, amely a fenntartható életmódot alapozza meg. A WWF Magyarország mindenkit arra szólított, hogy valódi tettekkel járuljon hozzá a világméretű mozgalom hatásához. Kérték, hogy  magánszemélyek mellett vállalatok, önkormányzatok és intézmények is vegyenek részt az akcióban. Lehetőséget kaptak arra, hogy feltölthessék az  oldalra saját kezdeményezéseiket, hogy ezzel erősítsék Magyarországon az éghajlatvédelmi küzdelmet.

A mozgalomhoz csatlakozók idén március 25-én, szombaton este fél kilenc és fél tíz között "kapcsoltak le" egy órára, hogy közösen világítsanak rá az éghajlatváltozás elleni fellépés szükségességére, így a figyelmet azokra a természeti értékekre irányítsák, amelyek megóvásán az emberiség túlélése múlik.

 Az elmúlt tíz évben az éghajlatváltozás még komolyabb mértéket öltött. A 2016-os év rekordokat döntött több szempontból is: az eddigi legforróbb év volt az átlaghőmérsékletet tekintve, a jégtakaró a sarkvidéken az eddigi legkisebbre zsugorodott és melegrekord dőlt meg a világ számos pontján. Ezért szólított föl összefogásra a szervezet, hogy mindannyian tegyünk a Föld megóvásáért. Példának hozta föl a Galápagos szigetet, ahol betiltották az eldobható műanyagzacskók használatát, Indiát és a Fülöp-szigeteket, ahol számos család otthonában a napenergia biztosítja a világítást. Argentínát, aminek partjainál 3,4 millió hektáros tengervédelmi terület óvja a tengeri élővilágot, Ugandát, aminek a "szívében" megalapították az első Föld Órája erdőt helyi közösségek segítségével.

Március 25-én, a lekapcsolás napján a WWF Magyarország saját, rendhagyó programmal készült. A bővülő programokról a foldoraja.hu oldal nyújtott információt.

Forrás: MTI

 

A Naprendszerünk törpebolygója - a Ceres

A 940 kilométer átmérőjű,a  Földtől ötmilliárd kilométer távolságra lévő Ceres törpebolygó felfedezésére 2007-ben indult a német-amerikai Dawn-misszió, mely 2016 nyarán ért véget.

Márciusban, Göttingenben tették közzé a hírt, miszerint a Ceres törpebolygó Occator-kráterének közepén lévő világos terület a becslések szerint 30 millió évvel fiatalabb, mint maga a kráter.

A NASA Dawn űrszondája szolgáltatta az adatokat az Occator központi részéről, amelyet elemezve megállapították, hogy a különleges, fényes terület, a Cerealia Facula csupán mintegy négymillió éves, ami földtani szempontból nagyon fiatalnak számít - írja a PhysOrg tudományos portál.

A Ceres törpebolygó a Mars és Jupiter között  található, melynek sötét felszínén korábban több mint 130 feltűnő, világos foltot fedeztek fel, melyek a felvételek szerint nagyrészt sóból állnak. Nagyfelbontású képek tanúsága szerint a rejtélyes foltok egyike, a Cerealia Facula egy kupolaszerű képződmény, amelynek oldalain törések futnak végig. A képződmény körül és a kráter alján is feltűnő repedések láthatóak, amelyek a többi fénylő foltig érnek.  A kutatók  vizsgálatai alátámasztották a korábbi eredményeket, melyek szerint a tükröződő anyag karbonát. A kráter egy másik, szintén fényes területe, a Vinalia Faculae karbonátok és sötét anyag elegyét tartalmazza - írják az Astronomical Journal című tudományos lapban megjelent tanulmányukban a tudósok.  Új bizonyítékok utalnak arra, hogy a kupolaszerű képződmény valószínűleg egy hosszan tartó folyamat során keletkeztek. A kutatók úgy vélik, a folyamat elindítója az a becsapódás lehetett, amely magát a krátert is kivájta, és amelynek hatására sós folyadék került a felszín közelébe. Víz és cseppfolyóssá vált gázok, például szén-dioxid és metán került a felszínre és alakította ki a képződményt. A felfelé törő gázok karbonban gazdag anyagokat is a felszín irányába kényszeríthettek. Ebben az időszakban a fényes anyag a törések révén törhetett fel, így alakítva ki a ma látható felszínt.

Forrás: MTI 2017. március 9.

Hangulatjelek egy kolostor 18. századi leveleiben

Bár a smiley "feltalálójának" Harvey Ball amerikai képzőművészt tartják, a manapság rendkívül népszerű hangulatjel grafikai formáit már a korábbi századokban is ismerték és használták. Cseh történészek Zdár nad Sázavou (UNESCO világörökségi listáján szereplő dél-morvaországi kisváros) működő cisztercita kolostorában, 18. századi levelekben bukkantak rá. Bernard Hennet apát 1741-től általában ilyen jeleket tett az általa írt levelek végére aláírása mellé - közölte David Merta cseh történész, aki a jelenleg felújítás alatt álló kolostor okiratait kutatja.  A kutatók először arra gondoltak, hogy ez a jel a pecsét helyét mutatta meg, vagy valamelyik felettes így akarta megjelölni, hogy a levelet jóváhagyta. Végül a „smiley” titkát a levéltárosokkal együttműködve fejtették meg. Kiderült, hogy egészen a 19. század közepéig általános gyakorlat volt a régióban, hogy az üzleti levelezésben ilyen jelekkel adták a partner tudtára, hogy a levél mellékleteket is tartalmaz.

Forrás: MTI, Kokes János- tudósító

Paleontológia (USA-India)

Kihalt főemlősfajt azonosítottak amerikai kutatók, melyet a Journal of Human Evolution folyóiratban megjelent tanulmányukban mutattak be- adta hírül az MTI.
Fosszíliavadászok egy 11-14 millió éve élt ősi főemlősfaj állkapocscsontjának maradványaira bukkantak Indiában, melynek a Ramadapis sahnii nevet adták. A primitív főemlős a madagaszkári makik rokona, és távoli kapcsolatban áll a majmokkal, illetve az emberszabású majmokkal is.
Biren Patel, a Kaliforniai Egyetem sejt- és neurobiológusa az észak-indiai Kasmír szövetségi állam egyik őskövületekben gazdag térségében kutatott fosszíliák után. Bár a paleontológusok már egy évszázada kutatják a térséget, jelentősebb leletekre, kihalt főemlősök maradványara nem igazán bukkantak. A főemlősök között a leggyakoribb Kasmir térségében a sivapithecus nemzetség volt, amely az orangutánok ősi változata. A most talált fosszília a főemlősök családfájának egy másik alrendjének ágából való, amely alig ismert Ázsiában. "Felfedezésével kitöltünk egy ökológiai és biogeográfiai hézagot, amelyet korábban nem dokumentáltak" - idézte Patelt a Science Daily tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
Forrás: MTI

A római kori és a XXI. századi építkezés valamint a globális felmelegedés összefüggése

Mitől olyan tartósak a római épületek? címmel közöl rövid összefoglalót a BBC History magazin 2017/2. számában a római kori építészet technológiájáról. Talán több embert érdekel, hogy miért állnak még ma is jelentős százalékban az ókori Római Birodalom területén a hidak, különböző építmények, mint pl. a Colosseum, vagy Pantheon? Miért találnak még ma is római kori épületmaradványokat épségben? Hogyan lehetséges ez, hiszen építkezésük során betont használtak, ami a mai tudásunkkal 100, legfeljebb 150 évet bír ki? Néhány évvel ezelőtt egy kutatócsoport eredt ennek a kérdésnek a nyomába. Az az időbéli beton receptje Augusztus császár hadmérnöke, Marcus Vitruvius Pollio De architectura libri decem  című tízkötetes művéből ismeretes. És bár külön technikával készült a szárazföldi beton és más technikával a tenger sós vizének kitett beton, az eredmény ugyanaz a stabilitást  adta.

Mészégetéssel kezdték, ehhez vizet adtak, majd a masszához vulkáni hamut. Ebbe nagyobb tufa, vagy tégladarabokat kevertek, majd formába öntötték.

A kaliforniai kutatók részecskegyorsítót is bevetve a vizsgálatba arra az eredményre jutottak, hogy a vulkáni hamu és tufa teszi különlegessé ezt a betont, mivel az újra és újra reakcióba lép a mésszel, miközben a folyamat során egy strätlingite nev, rendkívül szilárd ásvány keletkezik, mégpedig éppen a leggyengébb pontjain a betonnak, ahol , azok a hajszálrepedések jelennek meg, amik a későbbiekben az instabilitást jellemzik. Manapság igyekeznek ezt a stabilitást elérni  a betonba kevert mikroszálakkal, azonban közel sem eredményes annyira, mint a rómaiaké volt.

A kérdés a továbbiakban azért is izgalmas, mert a római kor betonját csak 1650 Celsius fokon állították elő, míg a mai korban ugyanezt 2640 fokon végzik. További kutatások szerint ez a magas hőfok a légkörbe jutó szén-dioxid kibocsátás 7 %-áért felelős évente, ami jelentősen hozzájárul a globális felmelegedéshez. Az alacsonyabb hőmérséklet csökkenthetné ezt a mennyiséget, amivel jobban óvhatnánk a Földünket.

 Forrás: BBC History 2017/02. 92. old.

Nyelvészet

A Magyar Nyelv Nagyszótárának online változata ingyen elérhető az interneten. Az eddig feltöltött anyag a nyomtatott példányok első 6 kötetét tartalmazzák. A most megjelent kötet segítségére lehet a nyelvtanulóknak éppúgy, mint a klutúrhistória, a nyelvészet, vagy az irodalomtudomány iránt érdeklődőknek. A kötetben szereplő szócikkeket archaikussá vált szavakból, a csoport‑ és rétegnyelvek, a nyelvjárások, a szleng szókészletéből válogatva alkották meg. Mindezek mellett találhatók benne példamondatok, és értelmezett szókapcsolatok is.

Bővebb információ: MTA

Eltűnőben lévő fajok: fecskék

Magyar kutatók a világon elsőként szereztek pontos információkat két fecskefaj vonulásáról jelezte az MTI.
Két magyarországi fecskefaj vonulásáról és telelési területéről a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Svájci Madártani Intézet munkatársainak közös kutatócsoportja szerzett információkat.

A kistestű madarak hátára alig 0,6 grammos geolokátorokat helyeztek, aminek segítségével végezték a kutatásokat, így sikerült adatokat szerezni a Kárpát-medence molnárfecskéinek Közép- és Dél- Afrikában található telelőterületeiről.  A mérések során az is kiderült, hogy ezek 13-17 grammos fecskefajok (molnárfecskék és partifecskék) naponta 620- 1080 km-t repülnek. Az afrikai telelési időszakban üregeket, odvakat is használnak éjszakázásra, ami magyarázhatja, hogy miért kerül elő olyan kevés hagyományos gyűrűzéssel jelölt madár Afrikából. A vonulási- telelési időszakban ezen madarak 60%-a elpusztul. A Tisza magyarországi szakaszán a partifecskék állománya az 1990-es 30 000 párról 2015-re tizedére, míg a molnárfecskéké felére csökkent. Ahhoz, hogy a hasznos kicsi madarak folyamatos fogyatkozásáról ismereteket kapjunk, elengedhetetlen ez a kutatás.

Forrás: MTI

ÉT Galéria

Az Élet és Tudomány folyóirat számára mindenki elküldheti  élet / tudomány témában készült digitális fotóját és a hozzátartozó pármondatos kommentárját a fotó témájáról és annak körülményeiről lap e-mail címére, melyet kiválasztás után a nyomtatott sajtó galéria oldalán megjelentetnek, mintegy jutalomként. Azonban a hónap fotója pénzbeli különdíjban is részesül.

Forrás: Élet és tudomány 2017. február 24-i lapszáma

A nagy szarvasbogár

A Magyar Rovartani Társaság és a Magyar Természettudományi Múzeum internetes szavazásán a nagy szarvasbogár nyerte el az Év rovara címet 2017-ben.

A nagy szarvasbogár Magyarország és Európa egyaránt legnagyobb testű bogara, ám előfordulása egyre kisebb területre korlátozódik, mivel a tölgyesek területe csökken a kontinensen.

Az akár 8 cm-t elérő hím rágói agancsszerűen megnagyobbodtak, és leginkább verekedésre használja azokat. A nőstény rágói egyszerűek, azonban elülső lábszárai szélesedtek meg annyira, hogy ásásra alkalmasak legyenek. A kifejlett szarvasbogarak szinte nem táplálkoznak, legfeljebb fákból kicsorgó nedveket, erjedő gyümölcsöket (cukros folyadékot) nyalogatnak. A nőstények továbbélnek a hímeknél, tuskók, öreg fák tövénél földbe ásva saját magukat, hogy az elhalt gyökerekből kis gömböket gyúrjanak, amit különleges gombákkal oltanak be. Ezekbe a gömböcökbe rejtik a petéiket. A kikelő lárvák eleinte az előkészített korhadékot fogyasztják, később az emésztőrendszerükbe jutott szimbionita gombák segítségével a faanyagemésztést végzik. Később a gyökérbe költöznek, ahol 3-5, gyengébb minőségű táplálék esetén akár 8 évig fejlődnek, miközben 3-4-szer vedlenek. Az utolsó stádiumú lárva tavasszal elhagyja az elhalt gyökeret, és 15-50 centiméter mélyre a földbe költözik. Itt nyár elején bebázódik, majd nyár végén átalakul felnőtt állattá, és puha halvány mivoltát a következő májusig sötétítve és keményítve a földben él. Májusban azonban előjön, és életének utolsó legrövidebb szakaszát kezdi el. A szarvasbogarak a tetemes mennyiségű, elfogyasztott elhalt fák, és az ebből származó anyagcseréi következtében az erdők fontos lebontó szervezetei közé tartoznak.

A harcias külseje ellenére rengeteg ellensége van, melyik rá vadászik: szajkók, szarkák, varjak. A föld közelében lévő imágókat a róka, a lárvákat a vaddisznó és a borz kedveli.

A szarvasbogarak kiszolgáltatott helyzetben vannak, mivel a hím 2km-nél, a nőstény 800 méternél messzebbre nem megy el attól a helytől, ahol a világra jöttek. Ezért, ha a az élőhelyeiket tarra vágják és esetlegesen a gyökereket is kiirtják, a túlélő egyedek nem jutnak el a következő élőhelyükig. Ezért az erdei élőhelyek esetében fontos az ökológiai folyosó, mivel ez terjedési útvonalat és genetikai változatosságot biztosít a szarvasbogarak számára.

A teljes cikk a Természetbúvár 72.évfolyamának (2017/1. szám) 10-12. oldalán található. Írta: Dr. Merkl Ottó főmuzeológus, gyűjteményvezető, Magyar Természettudományi Múzeum. 

Dinoszauruszok a Dunántúlon

A legősibb dinoszauruszfajok, teknősök vagy akár az emlősök közvetlen elődeinek maradványai kerültek elő az MTA Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport által a közelmúltban felfedezett, új, triász időszaki ősgerinces-lelőhelyen. A paleontológusok kutatnak Villány térségében, ami hazai viszonylatban egyedülálló lelőhely. Itt a sekélytengeri gerinces élővilágról és a közeli szárazföldön élt, később diverzifikálódó csoportok legkorábbi tagjairól. Nemzetközi jelentősége: egykori dél-európai kontinens sekélytengerrel borított partvidékének egy új része ismerhető meg a kutatások által.
Iharkúton, Magyarország legnagyobb dinoszaurusz lelőhelyén, az   Ajkaceratops maradványainak megtalálásával elsőként igazolták a kutatók, hogy a Ceratopsia dinoszauruszok Európa kréta időszaki szigetvilágát is benépesítették. 
Ajka környékén az iharkúti lelőhely csonttartalmú rétegeivel azonos korú, ám egészen más, mocsári, tavi környezetre utaló üledékes kőzetekben gerinces fauna első nyomait tárta fel Ősi Attila kutatócsoportja, és a közeljövőben két szisztematikusan gyűjthető, nagyméretű feltárást végeznek el majd ezen a környéken. A szakemberek azt remélik, hogy ezáltal új és jelentős gerinces-leletanyag kerül elő, ami hozzájárul a 85 millió évvel ezelőtti Dunántúli-középhegység szárazföldi élővilágának feltérképezéséhez.
Forrás, információ: MTA.hu

2017 fája: a vadalmafa

20 éve kezdeményezést indított az Országos Erdészeti Egyesület online szavazással az Év fája címre, melynek célja a figyelemfelkeltés és a megóvás, olyan fafajok előtérbe helyezése, amelyeknek komoly erdészeti és egyéb jelentőségük van, ám a figyelem mégis elterelődött róluk. A szervezők minden évben az adott győztesről ismeretterjesztő és tudományos cikkeket, népszerűsítő kiadványokat jelentetnek meg, több iskola pedig beemeli azt a tananyagába.
2017 fája a vadalma lett.
A vadalma a magyar erdők ritka különlegessége, a 80-100 éves fák már matuzsálemnek számítanak. Április második felében virágzik, termése szeptember októberben érik, mely mind a táplálkozásban, mind a népi gyógyászatban, mind a vadgazdálkodásban jelentős szerepet tölt be. Érdekesség, hogy „fénykorában” fájából órafogaskerekek, meghajtók, vonalzók, rajztáblák készültek.
Forrás: MTI

Oldalak