„Állítom, hogy ha a gyerekeket mindennap érné valamilyen művészeti élmény, előrébb tartanánk.”- mondja interjújában az MTA Idegtudományi Intézetének igazgatója, agykutatója, az Agy-díjas Freund Tamás Ötvös Zoltánnak, a  Magyar Idők riporterének.

Az agykutató kifejtette, hogy bár minden idegsejtre szüksége van az agynak, nem használjuk ki a bennük rejlő lehetőségeket. Ahhoz, hogy hatékonyan tároljunk és hívjunk elő külső információkat, a hosszú távú memóriánkban rögzítsünk dolgokat, szükség van a belső világunkra; az érzelmeinkre, a motivációnkra, gazdag belső érzelmekre, pozitív gondolkodásra. Amit ezen érzelmek nélkül rögzítünk, az szinte elvesztegetett idő, mert sokkal nehezebben hívható elő az agyból. Ez az érzelmileg hozzáadott érték lehet a kulcsa a hatékonyságunknak. Ugyanis minél több érzelemmel viszonyulunk egy emlékhez, minél több kapaszkodót kap, annál több másik emléket hív elő és kerül vele kapcsolatba, így sokkal többet von be a gondolkodás folyamatába. Ahhoz tehát, hogy hasznosabban tanuljunk és memorizáljunk, érzelmi bevonódásra van szükség. A memóriánk bár jelentős mértékben szüleink öröksége, mindemellett az érzelmi fejlettségünk is meghatározó szerepet játszik az információ tárolásában. Ha a belső világunk eléggé fejlett, egyedi, az asszociációs képességünk fejlett, ha eléggé kreatívak vagyunk, akkor eredeti ötletekre leszünk képesek, mivel ugyanarról a dologról más jut eszünkbe, mint másoknak. Azonban ez sem azonos mértékű, mert van, aki az ismert dolgok szintetizálásában nagyszerű és van, aki egy–egy témában tud elmélyedni.

Ahhoz, hogy a gyermekek hatékonyan tanuljanak, az érzelmileg hozzáadott értékre is különös gondot kellene fordítani az iskolákban. Nem csupán mindennapos testnevelésre lenne szükség, hanem mindennapos katarzisra is, ami a leghatékonyabban fejleszti az érzelmi világunkat. Katarzist leginkább művészetekkel; zenével, énekléssel, irodalmi- és képzőművészeti alkotásokkal érhetünk el. (Ha karizmatikus a tanár, mint Öveges professzor volt, akkor más tantárgyakkal is.)

A teljes interjú a Magyar Időkben olvasható.

Megosztás