A váci nyomdászat 245 évéről (1772-2017) nyílik kiállítás ”Közjava és hasznára… nyomdát állíthasson…” címmel 2017. július 14-én a Görög Templom Kiállítóteremben (Vác, Március 15. tér 19.).

Ambró Ferenc 1772-ben azzal a céllal telepedett le Vácott, hogy a városban nyomdát létesítsen. Addigra már a nyomdászat Gutenberg korszakalkotó találmányával több, mint 300 éves múltra tekintett vissza, hiszen az első magyarországi nyomdát, Hess András budai műhelyét, 1472-ben alapították. Sajnos a vállalkozás csak egy évig maradt fenn és sokáig nem is talált követőre. Hazai nyomdák a 16-17. században is csak néhány főúri, vagy egyházi központban működtek: Budán, Pesten, Brassóban, Sárváron, Kolozsvárott, Debrecenben, Bártfán, Gyulafehérváron, Nagyszombaton, Lőcsén. Ebben az időben még kevesen olvastak, az írni-olvasni tudók száma csak a reformáció és ellenreformáció időszakában nőtt meg. A 18. századtól szaporodott a nyomdák száma, újabbak létesültek, mivel a már működőekben dolgozó szedők, nyomdászok más városokban próbáltak szerencsét. Ezek  a települések egyházi és oktatási szempontbólbírtak jelentősséggel, és itt próbáltak saját lábra állni, nyomdai szabadalomhoz és támogatóhoz jutni. A nyomdász mesterség művelése azonban sok nehézséggel, buktatóval járt. A váci nyomdászat első 100 évében, 1872-ig csak egy nyomda tudott működni a városban, így a nyomdászok egy része tönkrement. A műhelyek, a különféle gépek kézről-kézre jártak. A 19. század végétől a társadalmi változások; az oktatás színvonalának javulása, a polgárság megerősödése, a megélénkülő társas élet, a kulturális események hangsúlya lehetővé tette, hogy több nyomda is megéljen egyidőben. Azonban a nyomtatás színvonala és kapacitása eléggé változatos volt. Néhányan csak helyi nyomtatványokat tettek közzé, mások viszont országos lapok nyomtatására is vállalkozhattak. A helyi szakemberek között említést érdemel Ambró Ferenc (1772-1792) mellett Gottlieb Antal (1793-1823), Plöszl Lipót (1824-1864), Majer Sándor (1882-1909) és Dercsényi Dezső (1907-1945) is, akiknek a tevékenysége meghatározó szerepet játszott  a váci nyomdászat történetében. A kiállítással tisztelegni szeretnének a rendezők nem csak a nevesített, hanem a név szerint nem ismert egykori nyomdászok előtt is, hiszen a könyvek őrzik a múltat, az emlékezetet, amelyek előre mutatnak a jelenen keresztül a jövőre is. Ha a váci nyomdászatról emlékezik meg az ember, fontos megemlíteni, hogy a nyomdák sokáig együttműködtek a Siketnéma Intézettel, ahol a diákok betűszedőnek, nyomdásznak tanulhattak, piacképes mesterséget kaptak a kezükbe.

A kiállítás megtekinthető 2017. november 5-ig.

Forrás Váci Egyházmegye

 

Megosztás