A biogáz az egyik legsokoldalúbban felhasználható alternatív energiahordozó. Ez egy éghető gáz, amely egyszerűen szállítható, egyszerűen tárolható, és a belőle tisztított biometán ugyanolyan értékű, mint a földgáz.

Leggyakoribb alapanyagát manapság a silókukoricából előállított kukoricaszilázs adja. Ennek a termesztése azonban nem csak költséges, hanem olyan területet igényel, ahol egyébként élelmiszeripari vagy takarmányozási növényeket is lehetne termeszteni. 2016-ban a Szegedi Tudományegyetem Biotechnológiai Tanszéke és az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontja közös kutatásba kezdett új biomassza forrás kifejlesztése céljából a biogáz ipar számára. A mostani kutatásokat már megelőző kutatásokkal együtt sikerült olyan fűzfa vonalat előállítania a kutatócsapatnak, ami rövid vágásfordulójú, négyszeres kromoszómaszámú, olcsón és olyan területen termeszthető, ahol más gazdasági növény nem. Ráadásul ennek a termesztése során mind zöld, mind fás biomassza is keletkezik. Eddig a növénynek csak a fás részét használták, többnyire azt is tüzelésre. Ebbe a kutatásba most a Tempus Közalapítványon keresztül a Bécsi Agrártudományi Egyetem is bekapcsolódott, akik abban osztják meg a már e téren szerzett tapasztalataikat a magyar kutatókkal, hogy a fűznek milyen biológiai- kémiai előkezelésen szükséges átesnie ahhoz, hogy annak a biomasszává lebontását segítse. Ez ugyanis növelheti a biogáz termelés hatékonyságát is. Ezen eljárások során a biomasszát magas hőmérsékleten kezelik annak érdekében, hogy a növényi sejtfal roncsolódjon, és így a biogáz-fermentációt végző mikroorganizmusok könnyebben boldoguljanak. Ugyanakkor a Szegedi Tudományegyetem kutatói gombafajokkal végeznek biológiai előkezelést, ugyanebből a célból. Ennek a kétfajta előkezelésnek a kombinációja és optimalizációja áll a jelenlegi kísérletek középpontjában. 

Kakuk Balázs, Doktorandusz, SZTE TTIK Biotechnológiai Tanszék

Forrás: Zöld ipar magazin VII. évfolyam, 2017. szeptember, 29. old.

Sajtófigyelő, Ismeretterjesztés, tudomány Megosztás