Mit történik manapság a gumiabroncsokkal? Lehet-e ezeket újrahasznosítani? Ha igen, mi készül belőlük? Milyen folyamattal? Ezekre a kérdésekre ad választ a Zöld Ipar Magazin  július-augusztusi száma.

Évről évre egyre több gumit állítanak elő bő másfél évszázada, amióta a kaucsukot vulkanizációnak nevezett eljárással tudják feldolgozni. A folyamat során a nyersgumiból különböző adalékok, főleg kén, vagy kéntartalmú szerek felhasználásával a kaucsukot alkotó makromulekulákat keresztkötések létrehozásával térhálós szerkezetűvé alakítják. Ez az eljárás a gumi előállítási folyamatában az utolsó lépés, amikor azok végső alakjukat és fizikai tulajdonságaikat elnyerik. A létrejött gyengén térhálós szerkezetű elasztomer számos előnye mellett a legjelentősebb hátránya, hogy nehéz újrahasznosítani. Ezért volt az, hogy korábban a gumitermékeket vagy elégették, vagy deponálták (környezetvédelmi és közegészségügyi szabályok szerinti hulladéklerakás).

Az évek során több újrahasznosítási módot dolgoztak ki kutatók. Az egyik a hőbontási(pirolízis) folyamat, amikor is a gumihulladékból pirolízis gáz, olaj és koksz keletkezik. Ebből a kokszból tudják a gumiabroncsok koromtartalmát visszanyerni, míg az olajból benzint, fűtőolajat, vagy kenőanyagot tudnak előállítani. A másik mód a gumi őrlése különböző formában. A gumiőrlet kereskedelmi forgalomban is kapható, használják játszótéri gumiszőnyegekben, vagy aszfaltban töltőanyagként. Ezeknek a termékeknek azonban az eredetinél rosszabb és kisebb a minősége.

Ezért igyekeznek megkeresni azt az eljárást, amivel az elhasznált gumiból újra képesek lennének a vulkanizáció előtti anyagot, a kaucsukot megkapni. A devulkanizációnak, ami  ezt a célt szolgálja, többféle útja van. Az egyik legsikeresebb, amikor mikrohullámú sugárzással érik ezt el igen finomra őrölt gumigranulátumból, ami viszonylag környezetbarátnak tekinthető. Érdekessége ennek az eljárásnak, hogy a hozzá használt berendezés működési elve és felépítése szinte teljesen megegyezik a háztartásokban használatos mikrohullámú sütőkkel, egy kis keverőelemmel kiegészítve, ami a gumiőrlet egyenletes keveredését és a hőeloszlást szolgálja. A kutatások kimutatták, hogy ha ezt az anyagot nem több mint 25tömeg% arányban adagolják a nyers kaucsukhoz, akkor minimális minőségromlás (10-15%) mellett tudnak belőle újra abroncsot előállítani.

Másik eljárás, amikor szintén a mikrohullámmal devulkanizált gumiőrletet hőre lágyuló polimerrel társítják. Ebből finomrészecske-szerkezetű új anyag jön létre a különböző lépésekben bekövetkező kémiai hatások miatt, ami kiemelkedő tulajdonságokkal (szakítószilárdság, szakadási nyúlás) rendelkezik olyannyira, hogy akár több életcikluson keresztül is felhasználhatóak. Ugyanakkor ezt a TDV-nek nevezett terméket is tudják devulkanizált gumiőrlettel társítani, amiből szintén igen jó minőségű újrahasznosított anyag készül.

Ezek az eljárások még folyamatos kutatás alatt állnak, hogy minél jobban tökéletesíteni tudják a közben előállított új terméket, hogy majd annak az újrahasznosítása is jó minőségű terméket szüljön.

Forrás: Zöld Ipar Magazin VII. évfolyam 2017. július-augusztus 17-19. oldal Simon D. Á.- Tamás-Bényei P.-  Bárány T. cikke alapján

 

Megosztás