A Magyar Rovartani Társaság és a Magyar Természettudományi Múzeum internetes szavazásán a nagy szarvasbogár nyerte el az Év rovara címet 2017-ben.

A nagy szarvasbogár Magyarország és Európa egyaránt legnagyobb testű bogara, ám előfordulása egyre kisebb területre korlátozódik, mivel a tölgyesek területe csökken a kontinensen.

Az akár 8 cm-t elérő hím rágói agancsszerűen megnagyobbodtak, és leginkább verekedésre használja azokat. A nőstény rágói egyszerűek, azonban elülső lábszárai szélesedtek meg annyira, hogy ásásra alkalmasak legyenek. A kifejlett szarvasbogarak szinte nem táplálkoznak, legfeljebb fákból kicsorgó nedveket, erjedő gyümölcsöket (cukros folyadékot) nyalogatnak. A nőstények továbbélnek a hímeknél, tuskók, öreg fák tövénél földbe ásva saját magukat, hogy az elhalt gyökerekből kis gömböket gyúrjanak, amit különleges gombákkal oltanak be. Ezekbe a gömböcökbe rejtik a petéiket. A kikelő lárvák eleinte az előkészített korhadékot fogyasztják, később az emésztőrendszerükbe jutott szimbionita gombák segítségével a faanyagemésztést végzik. Később a gyökérbe költöznek, ahol 3-5, gyengébb minőségű táplálék esetén akár 8 évig fejlődnek, miközben 3-4-szer vedlenek. Az utolsó stádiumú lárva tavasszal elhagyja az elhalt gyökeret, és 15-50 centiméter mélyre a földbe költözik. Itt nyár elején bebázódik, majd nyár végén átalakul felnőtt állattá, és puha halvány mivoltát a következő májusig sötétítve és keményítve a földben él. Májusban azonban előjön, és életének utolsó legrövidebb szakaszát kezdi el. A szarvasbogarak a tetemes mennyiségű, elfogyasztott elhalt fák, és az ebből származó anyagcseréi következtében az erdők fontos lebontó szervezetei közé tartoznak.

A harcias külseje ellenére rengeteg ellensége van, melyik rá vadászik: szajkók, szarkák, varjak. A föld közelében lévő imágókat a róka, a lárvákat a vaddisznó és a borz kedveli.

A szarvasbogarak kiszolgáltatott helyzetben vannak, mivel a hím 2km-nél, a nőstény 800 méternél messzebbre nem megy el attól a helytől, ahol a világra jöttek. Ezért, ha a az élőhelyeiket tarra vágják és esetlegesen a gyökereket is kiirtják, a túlélő egyedek nem jutnak el a következő élőhelyükig. Ezért az erdei élőhelyek esetében fontos az ökológiai folyosó, mivel ez terjedési útvonalat és genetikai változatosságot biztosít a szarvasbogarak számára.

A teljes cikk a Természetbúvár 72.évfolyamának (2017/1. szám) 10-12. oldalán található. Írta: Dr. Merkl Ottó főmuzeológus, gyűjteményvezető, Magyar Természettudományi Múzeum. 

Sajtófigyelő, Ismeretterjesztés, tudomány Megosztás