Vajon mindenki tudja, hogy hol állt Pesten a Cafe Renaissance kávéház? A válasz: igen! Mert mindenki megtanulta és tanult róla. A 12 iskolai éve alatt legalább háromszor. Egyszer alsó tagozaton, egyszer felső tagozaton, és egyszer középiskolában. Igen, mert ez a kávéház a Pilvax.

A Pilvax kávéház az 1838-as alapítása után 1842-ben nyerte el akkori tulajdonosáról, Pillvax Károlyról a nevét. Így azt is megtudhatjuk, hogy az általunk már Pilvaxnak(egy l) írt név eredetije Pillvax (két l)volt. Az alapításkor a kávéház a Cafe Renaissance nevet viselte, és bár társai szépen sorakoztak mellette, a század végére közel 550-en, a leghíresebb mégis ez az egykori Úri utca (ma Pilvax köz) sarkán álló hely volt. 

És miért tehették ennyire híressé az 1848-as események? Azért, mert a kor jellemzőjeként kávéházakban gyűltek össze rendszeresen a szegényebb és gazdagabb értelmiségiek. A kávéházakban lehetett enni-inni, biliárdozni, ingyen újságot olvasni, melegedni és nem utolsó sorban jó társasággal beszélgetni. A XIX. századra virágzott ki a török eredetű kávézás hagyománya, aminek alapanyaga eredetileg görög-balkáni közvetítéssel, majd bécsi közvetítéssel Trieszt- Hamburg irányából érkezett. Eredetileg csak a főurak itták a feketét, aztán egyre szélesebb néprétegek kedvenc itala lett. Így aztán gyorsan elterjedtek a különféle variánsai. A Pillvaxban például lehetett mellé kérni tejfölt, vagy tejszínt, de már kapuciner formájában is felszolgálták. Nem volt ritka, hogy alkohollal bolondították meg az ínyencek. De mást is lehetett itt inni. Pl. forró bort, forró sört, és a krampampuli néven elhíresült ördögitalt, ami olyan tüzes volt a sok aszalt gyümölcstől, cukortól és nagy mennyiségű alkoholtól, hogy aki többet ivott belőle a kelleténél, valóságos ördöggé változott.

A Pillvax kávéházat akkori tulajdonosa Pillvax Károly, gondosan fejlesztette. Eredeti tulajdonosától Privorszky Ferenctől  átvéve az irányítást, renováltatta az épületet, gondosan berendezte, híres magyar emberek arcképeit festette  a falakra, biliárd és teke asztalokat helyezett el, járatott magyar és külföldi lapokat, és remek italokat és süteményeket szolgált fel. Nem csoda, hogy a művészek, irodalmárok, politikusok hamar ideszoktak. Annyira, hogy volt, akinek ez a kávéház volt megadva postai címnek, és ide kapta a leveleit. Petőfinek és Jókainak saját dákója volt a játékokhoz. A hely nem csak a fent említett embereknek volt kedves helye, hanem egyre inkább a rendőrkémeknek is. A forradalmi események neves tárgyakat is hagytak itt maguk után. Az egyik biliárdasztal volt az a hely, amire a pozsonyi ifjúság küldöttje felpattant hírül adni a bécsi forradalmat. Egy másik márványasztal pedig a „közvélemény asztala” lett a lázas márciusi napokban.

A hatósági emberek annyira „megszerették” ezt a helyet, hogy a szabadságharc bukása után az osztrák rendőrspiclik és hazai besúgók tanyája lett. Ekkorra már a Kaffe Herrengasse nevet viselte, mivel 1848-ban meg kellett változtatni a Pillvax nevet, aminek említéséért komoly büntetés járt. 1848-ban tehát az új üzemeltető Fillinger József ideje alatt, aki bár gondosan őrizte a kávéház azelőtti jellegét, a kávéházat  „ A szabadság csarnoka” névre keresztelték, amely egy piros fatáblán, zölddel árnyalt fehér betűkkel hirdette a történelmet. Ez a név sem lett hosszú életű, úgy, ahogy a kávéház sem. A századfordulón elbontották az épületet, és azóta egy emléktábla hirdeti egykori dicső múltját.

Az írás dr. Drveczky Balázs: Történetek terített asztalokról és környékükről című könyvéből származik.

Forrás

Megosztás